GigaFika

Tulajdonképpen innen indulunk. Katti Zoob valahogy kicsiny hazánk egyik kulturális nagykövete lett. (Hiller Pista....mi lelt?) Nem sajnálok én senkitől ilyesmit, csak egyszerűen nem értem. Persze, ez a hölgy felépített valamit, de szerény véleményem szerint hazánkban is inkább átlagos a teljesítménye.

figyelem idézet: "..Úgy érzem, ez egy kitüntetés, ami kötelez és belső erőt ad, ami miatt még inkább oda fogok figyelni, hogy hogyan jelenek meg a nemzetközi divatvilágban. Ösztönöz.” forrás: velvet.hu

De kérem! Megjelenni a nemzetközi divatvilágban? Azt lehet. De pénzért. Sokkal (ez a jelző talán kevés is ide, de most már marad) több kell ennél hogy magától menjen.

Azon kevesek közé tartozik akik a nagyokhoz akarnak külsőségekben hasonlítani, de ez az erölködés sajnos annyira meglátszik, hogy számomra teljesen hiteltelenné válik. Nem értek hozzá, én ezt érzem. De egy tanácsot mégis tudnék adni. Érdemes lenne hajat mosni...

ui.: van egy csomó fiatal/nem fiatal tehetésges tervező - bízom bennük!

Vizsgáljuk meg ezt a cikket az indexről.

Az igazságérzetem biztosíték táblájában most kicsapódott a bal szélső kis piros. A magyar bíróságok munkáját többezer per lassítja. A parkolási társaságok teljesen nyilvánvaló módon közpénzeket tüntetnek el, ráadául egyértelműen a bírságra, sőt a pótbírságra utaznak. Így lesz 300.- HUF meg nem fizetése helyett mondjuk úgy 2 év múlva 20 000.- HUF. Nem tudom kinek nem egyértelmű, de ebben az óriás lehúzásban benne van a fél közigazgatás. Ahogy pedig a bíróság döntését látomHihetetlen hogy ezt is meg fogják úszni.

Tehát nem az a baj hogy fizetni kell a parkolásért, hanem hogy mi lesz aztán pénzzel, illetve hogy akik beszedik azt, alapvetően a bírságok feltornázára utaznak. Mindeközben szmogriadó volt a városban.

A legnagyobb baj:

- az eredeti cél nem valósult meg, tehát nincs kevesebb autó a városban

- azokat azt embereket vegzálják akik adót fizetnek, de esélyük sincs idejében fizetni

- a bevételekből gazdasági vállalkozások keretein keresztül veszik ki a pénzt, nem pedig a kerületekhez kerülnek ahol akár ránk is költhetnék a pénzt.

- maffiamódszerekkel, ügyvédi irodákat bevonva több éves, bizonyíthatatlan sokszázezrekkel családos embereket halálra rémisztenek, majd elárverezik az autójukat

Meddig marad ez így?

Itt egy idézet, a parkolási társaságot védő ügyvédnőtől:

"Érdemes befizetni a parkolási díjat, és nem olyan kifogásokat keresni, hogy vajon kinek van joga beszedni!" dr. Kézdi Andrea - ügyvéd - forrás: empamo.tag.hu

Szerintem több mint elgondolkodtató, érdemes kicsit ízlelgetni...

Nagyon fontos, hogy egy működő, átlátható, igazságos parkolási rendszer, ami elősegíti a város élhetőségét elengedhetetlen lenne. Erről hamarosan egy következő posztban.

Addig a parkolás a lehető legnagyobb GIGAFIKA faktor itt a blogon. Szeretnék vele sokat foglalkozni, külön tárgyalva a fenti problémákat. Várom a hozzászólásokat. Ami fontos - véleményem szerint nem rossz ötlet hogy fizetni kell a parkolásért. Amit viszont ezen a címen nálunk bemutatnak, az minden ponton erősen bánt.

Nem oly rég rendeztek karácsonyi témában fesztiválokat lelkes fővárosunk közterein, ebből szeretnék kiemelni egy jelentősen kellemetlent, így utólag. Az alábbi képeket érdemes egy hazánkban ünneplő külföldi szemével befogadni. Azt hiszem a Vajdahunyad vára az egyik leginkább nekik ajánlható helyszín. Persze lehet hogy nem így kéne...

Jogosan lehetünk büszkék erre főbejáratra. Tényleg nem úgy van ez hogy a terveket a kerület jóváhagyja? Kétségtelen hogy mint kapu, bejárat, funkcionál. De nem túl giccses?

Beljebb haladva végre megcsap minket a karácsoni hangulat...istenem, milyen szép. Vajon miért van ennyi sok biztonsági őr ezen a területen??

Vizsgáljuk meg ennek a kényszervállalkozónak a standját. Az a helyzet hogy a képek sokat dobnak rajta, és a valóságot nem tudom visszaadni. Tény hogy az öcsém száztiz évvel ezelőtti ballagásán a szülők által rögtönzött büfé izlésesebb volt.

Ezen a karácsonyi fesztiválon valamilyen megmagyarázhatatlan okból kuponokért lehetett vásárolni. A kuponok semmilyen egyéb funkciót nem töltöttek be, tehát az esetleges ellenőrzésen és csaláson kívül ki érti hogy mi szükség volt rájuk? De legalább egy teáért kétszer kellett sorban állnom. Természetesen semmilyen nyelven sem sikerült kiírni semmit.

Véleményem szerint megdöbbentő hogy 2008-ban, Budapest idegenforgalmi szempontból leginkább frekventált helyszínén ezt tudtuk felmutatni. Különösen éles a kontraszt az egyébként már majdnem élvezhető Vörösmarty téri vásárhoz viszonyítva.

Írjátok meg - mi lenne a megoldás?

Nem mellékesen BUÉK mindnek!

Itt a karácsony, és mi másról szólna ez a bejegyzés, mint arról az őrületről, amit máris tapasztalhatunk ha valami ördögi megfontolásból egy bevásárlóközpont izzadságszagú tereiben kapna rajta minket az ízlésrendőrség. Igen, közeleg az a nap, amikor szeretteink, családtagjaink, barátaink, ellenségeink előtt bizonyíthatjuk hogy a látszat ellenére mégiscsak jól megy a szekér, ráadásul milyen csuda kreatívak vagyunk és sikerül mindenkinek hihi-hehe-tetlen megaszuper ajándékot vásárolnunk, tehát mi magunk sikeresek vagyunk. Persze a bulvárban – amilyen a GigaFika is – most két út közül választhatok a poszt továbbírásában. Nem is, inkább három. Az egyik hogy letaglózva fintorogjak azon hogy mennyi plazmatévé fogy, és az emberek nem hiszik még el hogy tényleg válság van. A másik út a szeretet ösvényére vezet, itt kellene megemlékeznem arról hogy milyen szép adni és kapni, ráadásul valahogy meg kellene indokolnom hogy a konyhában sebtiben összecsomózott kukorica bábunak legalább annyira örülni fog a gyerek mint a beígért x-boxnak. Nos, a harmadik út pedig egy kissé melankolikusabb, merengőbb, de a fenébe is közhelyes ám konkrétabb mint az előzőek . A következőekben tehát egy pár hirtelen megállapítás következik arról, hogy mi a valóság.

Az, hogy szeretünk vásárolni. Például. Hogy a karácsony jó indok arra, hogy megvegyünk olyan dolgokat, amiket ciki év közben vásárolni, de mégiscsak karácsony van, ennyit megérdemlünk ha már ennyit güriztünk. Aztán a másik valóság meg az, hogy baromira nem tudjuk hogy valóban minek örül a másik. Mivel mi magyarok a legalantasabban gázos előadásokon is tapsolunk, minden ajándéknak úgy örülünk, mintha azt üzennénk, vegyél zoknit jövőre is Csilluskám, mert nem tudok ellenállni a reáhímzett keresztállású teniszütőknek. Persze hogyan is mondhatnánk meg, hogy titokban mire vágyunk, amikor a legbensőségesebbbb társunknak sem merjük elmondani hogy mit csináljon az ágyban hogy végre nekünk is jó legyen? Egy ideje felszabadultabb lettem ebben a témában, és olyan mintha eddig becsaptak volna, javaslom mindenkinek. Akárhogy is forgatom a szót, ez az ünnep inkább a kommunikációról, de hogy „dunatévésebben” fogalmazzak, a párbeszédről kellene hogy szóljon. Én is örülök mellette a nyakkendőnek ha nem béna, de még jobban egy két igazi beszélgetésnek a bejgli mellett. Ha már máskor nem, legalább ilyenkor. El is gondolkoztam hogy gyártok kártyákat, melyben egy-egy óra őszinte beszélgetést ajándékozok majd, de annyira nyálasnak találtam másnap reggel az ötletet, hogy inkább egy belső elhatározást tettem. Meg fogom kérdezni az összes öreget, fiatalt, gyereket a családban hogy hogy van, és a válasz közben most rájuk fogok figyelni. A szemem sarkából nem a tévét bámulom majd, és a nyelvemmel igyekszem majd később kipercegtetni a két őrlő közé ékelődött dióhéjat, mely valamiért néha még a mákos bejgliben is megtalálható. ( ez olyan mint néhány élelmiszeripari készítményben a nyomokban mogyorót is tartalmazhat...Kántor hogy örült volna annak idején ..nyomozás közben...)

Átemelnék egy apró részletet az Indexről, csak hogy képben legyünk:

• A vasutasok a fejenként negyedmilliós juttatást és a tíz százalékos extra béremelést követelnek a MÁV Cargo eladása miatt

• A sztrájk vasárnap este hatig csak Kelet-Magyarországot érintette. Vasárnap este 6-tól országossá vált a munkabeszüntetés: hétfő reggelre leállt a három budapesti nagy pályaudvar, a keleti országrész városai után pedig sorra nyugat-magyarországi csomópontokban is megbénult a közlekedés.

• A távolsági gyorsok, IC-k, nemzetközi vonatok nem mennek, a főváros elővárosi vonalain mindenhol megálló személyekkel lehet közlekedni, de nem a végállomásig. Egy-egy vasútvonalon időnként szintén végigmegy egy személyvonat, de kiszámíthatatlanul.

• A VDSZSZ bejelentette: most már a reptéri dolgozókkal való szolidaritásból akkor is sztrájkolnának, ha a MÁV teljesítené a követeléseiket. - Forrás: index

Na most akkor lehet hogy velem van a baj, de megint az van hogy óriási Fika szagot érzek a levegőben. Konkrétan meg tudja mondani valaki hogy ez a sztrájk miért van? Mert már politikai okokat sem nagyon tudok felfedezni benne. Adott egy közlekedési cég, mely az állam tulajdonában van - nem pont hatalmas nyereségéről híres - viszont mi adófizetők tartjuk el. A jegyárak megdöbbentőek még a tőlünk nyugatra eső jegyárakhoz képest is, főleg ha megnézzük a kifizetett árért kapott szolgáltatás minőségét. A kocsik iszonyatosan gusztustalanok, ráadásul én az utóbbi 15 évben pont nem találkoztam udvarias, kedves vasutassal – akár jegyet vettem, akár tőlem kérték el azt, akár valamilyen információt kellett megszereznem. Persze van esély rá hogy mindenki más azokon kívül akikkel én találkoztam mosolyog mint Fekete Pákó, és udvarias mint Anna.

Nem haragszom én a dolgozókra, nyilván ha a vezetők normálisan megszerveznék a cég működését és lenne komolyabb teljesítményértékelés a cégen belül, nem így működnének a dolgok. De így az marad, hogy a nemzetközi jegypénztárban a nyár végén egy Bologna felé tartó vonatra a jegyet pontosan 6 (hat) óra sorban állással (üléssel) tudtam megvenni, így lekésve a vonatot. Az a szerencse hogy még egy csomó külföldi utazó is ott volt velem a koszos és aládúcolt teremben, így ők is vihetik országunk hírét – gyalog vagy jó pár óra késéssel, hiszen a vonatukat lekésték. Az interneten működő jegyrendelés nem működik.

De azért az mégis csak furcsa hogy a mi pénzünkön, egy rosszul működő cégnél - ahol úgy öntik az adófizetők pénzét ki az ablakon mint ha ez lenne az elvárt minimum – sztrájkolnak emberek de úgy, hogy mindenképpen mi szívjunk vele, akik ezt az egészet finanszírozzuk. Tényleg lehet hogy velem van a baj, de szerintem ez így óriási GigaFika! Mert én jogosan sztrájkolhatnék azért hogy:

• Koszosak és büdösek a vonatok!

• Koszosak és büdösek a pályaudvarok – ahol egyáltalán vannak

• Nem kedvesek azok akik az ügyfelekkel, utasokkal kommunikálnak...

• ...például a nemzetközi jegypénztárban nem beszélni nyelvet azért durva nem?

• A tájékoztatás hiányos, a menetrendek összecsapottak stb.

Nekem van empátiám, érzem én hogy nem csak az egyszeri vasutas tehet ezekről, hanem legalább fele – fele arányban a vezetőség is. De ami most van, az így biztosan nem jó. Dehogy mindezek mellet mégiscsak azokat szívatják akiknek ehhez csak annyi közük lenne hogy a jegyárakon és az adókon keresztül finanszírozzák ezt a bohócgyárat? Külön köszönet a kereskedők nevében, akik az utolsó heteket arra használnák ki hogy az éves bevételeiket megszerezzék éppen, de mivel a fél ország nem mer utazni, ez most részben elmaradni látszik. Gondolom hiányzott ez a válság mellett nekik mókusnak az erdőtűz.

Végül pedig egy üzenet Gaskó úrnak: Gratulálok az MSZMP óta nem lanyhuló belső késztetésnek hogy a dolgozó emberek érdekeit szolgálja, de ahogy akkor is, most is csak úgy sikerül ez, hogy azok éppen nem dolgoznak akiket szolgál, akik meg dolgoznának, azokat nem hagyja. Szerintem a csúcson kell abbahagyni.

A szakszervezet dolga a tagjainak védelme, érdekeinek képviselete. Lehet humorizálni, de az oldalukon börtönnel viccelődni ízléstelen, komolytalan, de főleg szánalmasan gyerekes. (lásd szavazás...)

 UPDATE - 2008 - 12 - 17

Több levelet is kaptam - azt hiszem valóban félreérthetően fogalmaztam. Alapvetően nem a sztrájkkal van a bajom. Sőt, hiszem hogy a munkavállalók érdekérvényesítése az egyik olyan lecke, amit szükséges lenne megtanulnunk nyugati barátainktól. A bejegyzésem ráadásul véletlenül sem politikai felhangú, még ha nagy nehezen bele is lehetne magyarázni. Egyszerűen arról szól hogy van egy olyan követelés - lásd a cikk eleje idézetet - amely nyilvánvalóan nem teljesíthető, még ha jól is esne mindenki igazságérzetének. Innentől kezdve pedig ez a sztrájk az amúgy akár jogos béremelést is ellehetetleníti, ráadásul a fél országot szivatja. Na innen jut eszmbe nekem meg az hogy a szolgáltatás minősége a nullával egyenlő. A legjobban azokat a minimálbér környékén élőket,  - de hidegben esőben a vágányok mellett - dolgozókat sajnálom akik valódi érdekérvényesítés helyett bedölnek Gaskónak. Ha nem lehetett olvasni a sorok között, akkor elnézést, ez a cikk valójában erről szólt. Ami viszont kiemelten fontos - sztrájk ügyben maximális GigaFika a repteres vezérkarnak! Ez a hozzállás bicskanyitogató!!

Bárcsak ne tettem volna, de háttértévézésben lement két ilyen műsor, igaz a retinámban nem tett kárt, mert csak hallgatni tudtam, lehet jobb is ez így. Olvastam ezt a cikket, meg is lepődtem. Frei nem ilyen csapatra számított? Egyáltalán Frei mire számít? Mert mi nézők egy csalás és becsapás után (ugye emlékszünk, Juszt bebuktatta...) arra, hogy nem jön a média közelébe. Kilóg a lóláb barátunk - aki egy magyar származású színes bőrű nepálinak úgy örül mint nyugdíjas a gázártámogatásnak – most úgynevezett celebeket küldött Afrikába, és azt kell hogy mondjam egész érdekes programot csinált nekik. Ugróiskola, csúzlizás, miazmás. Azt azért nem mondom hogy gyakran látom – sajnos - ahogy volt miniszterek hidakról vetik le magukat, de ez még kevés a boldogsághoz. A baj ott van, hogy messziről látszik hogy az egész egy agyontervezett, unalmasan szájszagú történet. Fiala János nem is bírta. Aki hallotta a műsor utáni riportot vele a rádiójában – a TV2 is leadta – ráérezhet valamire ebből az egészből. Valamiért Fiala teljesen őszinte volt végig, és ez annyira kilógott a képernyőről – a kiszavazásánál a konkurens csatorna nevének említése meg különösen – hogy nyilván mennie kellett. Akár a csatorna, akár a nézők akarták így. Az ötlet nem rossz, akár még jó is lehetett volna ez a műsor. De nem lett az, mert Claudia és Áron nem viccesek, de tényleg nem, és ezt a tíz embert annyira nem sikerült jól összeválogatni, hogy az jutott eszembe; olyan vegyes házibulit ahová az összes barátomat meghívom, soha többé nem tartok. Néha tényleg nem érdekes ahogy keverednek a nagyon különböző emberek. Ők tízen pedig még abban sem érdekesek amiből a kenyerüket keresik – talán Fialát kivéve – nemhogy azon kívül. Persze ne legyünk igazságtalanok, az RTL mindössze egy kis tisztásra beépített építőtáborral akarja megúszni az egészet. Szőke András szerzett egy két kellemes percet, de az a műsor is bűn rossz. Mégis őket nézik többen. Ki érti ezt? Mármint hogy ezeket nézik?

Átmeneti munkamánia miatt, egy kegyes kis apróság jöjjön most, nem átgondolt és vérbő alázás, bántás, valamint rosszindulatú és egyoldalú fikarendszer. Aki nem szereti az ilyesmit az kattintson ide. Azok pedig akik még velem tartanak, kezdésként rögtön befordulva az első sarkon szembetaláljuk magunkat szinte bárhol járunk kis hazánkban a graffitivel. Kevés dologtól tudnék hányni, a máj több verzióban ilyen, néhány kegyetlenebb malacból kinyert dolog, és a belvárosi falfirka késztet perisztaltikára. Persze magyarázkodnak az igazi „művészek” hogy a Tagek – kis idegesítő aláírások akár templomok falán is – legnagyobb részét kis tizenéves lükegyerekek firkálják, de ez ha őszinte akarok lenni szerintem csak részben igaz, másrészt meg nem érdekel. Az egész műfaj ebben a formában úgy ahogy van gusztustalan. Pedig a street art dolgok bejönnek, de sajnos ez számomra kifejezetten a legalja! Persze nagyon más a kimondottan erre szakosodott teljesen külvárosi, teljesen elhagyatott masszív vasúti kőkerítések díszítése. Azonban a belváros minden épülete, múzeuma, aluljárója, kerítése, magánháza, intézménye tabu. Én látom rosszul, vagy valóban a legalja? (szóismétlés, de ide ez kell!) Hááát persze hogy az! Maximális GigaFika! Akiben ennyi jóérzés nincs hogy nem látja, nem érzi meg hogy mekkora vadkanság egy épületet a maga odaszakajtott egészétől megfosztva elrondítani az igénytelen és visszataszító rajzokkal, aláírásokkal, az ne csodálkozzon, ha nem lehet sikeres ebben a rövid tyúkszaros, ám napos oldalon álló életben. Lássuk be, elmúltak a kilencvenes évek. Már nem új ez a dolog. Lássuk be, ez itt nem Harlem, nem a Ghetto (fu*k ya) hanem egy gyönyörű komoly történelmi és építészeti örökséggel bíró ország. Aki sajnos ez elején - ismét kilencvenes évek - nagyon megengedő volt ebben a témában, hiszen amolyan nyugati dolog volt ez, és emlékszem sok műsor foglalkozott vele, még srácokat is mutattak ahogy csukjában szórják a várost. Kár volt. Legális falból kevés van, hülyegyerekből meg sok.

Rendkívül liberálisnak érzem magam, de fent említett formában számomra ez nem több mint bűncselekmény. És így is kéne kezelni, talán lenne visszatartó erő benne. De nálunk utcakövet is lehet dobni rendőrre, aztán hazamenni másnap...Természetesen a kiskorúakkal máshogy, de nekik is felvilágosítás gyanánt egy jó pár hónapos firkaszedést javasolnék. Szerintem jót is tenne nekik.

Azért ejtsünk szót azokról is, akik valódi művészei ennek az ágnak, és sosem szemetelik teli a várost. Ámulattal bámulom ügyességüket és látásmódjukat. 'Respect' nekik.

Séta közben egy gondolat jutott eszembe. Itt most kérem egy kis demagógia következik, de röviden, mert mégiscsak pihenőnap van. Ez a cikk semmiről sem szól, csak alapigazságok vannak benne, azok sincsenek kibontva, csak akkor olvasd tovább, ha nem zavar a felületesség. A gondolat. Miért vesszük komolyan ennyire magunkat mi magyarok? A múltunkat miért nem tudjuk elfogadni, és tanulni belőle? A közelit a szépre emlékező nosztalgiával, a távolit kellő megértéssel. Mikor beszélünk az utódainknak, vagy a fiataloknak, szinte harapni lehet a belülről jövő feszültséget. A gondolat formálgatása közben, arra jutottam, hogy amit a jelenünkről vagy a jövőnkről gondolunk, az sem különb. A jelenünket nem szeretjük, a jövőnkről pedig nem gondolunk túl sok jót. Így aztán jó tündér legyen a talpán aki segíteni tud majd nekünk. A Városligetben sétálva most gyönyörű színek vannak, a kutya is inkább magában szaglászott, volt idő tovább boncolgatni, ezt a mérhetetlenül egyszerű és szájbarágós gondolatsort. Hiszen a mi magyarok, az a sok kis magyar honpolgár együttese. A saját sorsunk együttese adja ki a magyarság sorsát és gondolatait a múltról, jelenről, jövőről. Aztán kiértem a domb alá, és beszélgetni kezdtem ott a kutyásokkal. Kicsit provokáltam őket, felvetettem ezt az egyszerű, kézenfekvő gondolatsort, és megállapodtunk valamiben. A körülmények, mások, bárki határozza meg az életünk, és sosem mi. Legalábbis mi magyarok szeretjük ezt gondolni. Más a hibás. Más tehet róla. Ez egy átmeneti időszak. Persze, azoknak könnyű. Olyan mintha a saját sorsunkért nem magunk volnánk a felelősek. Most akkor tehát összefoglalom hogy ebben a szép őszi időben mennyire leegyszerűsödnek a dolgok. Konzekvencia nem lesz, csak suta tanulság, mint a szomszédok végén. Képzeljük most ahogy Csűrös Karola áll, és felmondja a szöveget. Nézzünk pozitívan a jövőbe, és formáljuk saját sorsunkat. Aztán menjünk sétálni a Városligetbe, szép az idő!

Ma is mindenki a másikra kenheti hogy miért hagyják randalírozni azt a pár száz embert, akiket képtelenek vagyunk kezelni. Valahogy nem tudunk semmit kezdeni a mássággal. (Ezt minden jelentésében értem.) Összerezzenünk ha valakinek más a véleménye. (Az hogy lehet? Nem olvas tévét, nem néz újságot?) Ha meg dobál és gyújtogat is, akkor egyenesen egy nyúl költözik a szívünkbe. Hát persze. Én is félnék odakint ma. Ezért nem is megyek. Hogy ez miért GigaFika? Mert mert már csak erről beszélünk. Emlékszem mikor gyerek voltam - egy másik rendszer volt - nem féltem kimenni. De jó hogy vége lett annak a rendszernek. Aztán szívesen kimentem néha, mert ünnepelni jó. Most meg félek. Mert megvernek, mert a kocsimat felgyújtják, mert előről zsidónak néznek, hátulról cigánynak, ha nagy levegőt veszek ballibnek, ha lehajolok bekötni a cipőmet rámugrik a rendőrség. Miért menjek ünnepelni ha pár perc múlva feloszlatnak? De ami rosszabb, aki miatt feloszlatnak, azokat miért nem viszik el? Sőt? Miért nem tartják bent? Látom én a tévében, neten hogy repülnek a kövek, és ezért nincs felelős. Nagy baj ez. Összegezve. Vannak akik csinálják a balhét. Vannak akik félnek tőlük. Vannak akik nem félnek, de közben igen, ezért csak habzik a szájuk. Vannak akiknek az a dolguk hogy kezeljék a bajt, de nem merik, nem tudják. Vannak akik beszámolnak erről az egészről, de nem értenek hozzá, vagy csak profit számít, más meg miért is számítana. Vannak akiket már sz egész nem érdekel, vannak akik....na de ki ünnepel? Ki emlékezik? Ki beszélget? Ki szónokol? Ki hallgatja? Oszlásnak indultunk.

Az ízlésrendőrség bevezetése sem lenne megoldás az igénytelenségre. Számomra komoly rejtély hogy miként vetemednek cégek, üzletvezetők a lehető legszélsőségesebb jelzési rendszerek aktiválására a kirakatokban. Miért gondolják hogy egy sima tintasugaras nyomtatóval kisercintett A4-esre vésett – jó esetben helyesen kiírt – akciós felhívás legalább akkora megtakarítás, mint amennyire szánalmas kommunikációs forma? Gazdag cellux használattal kombinálva, igazi fekália pontdarab egy megtelt dögkút rühes íjén. Ha nekik szabad képzavarral élni, akkor nekem is. Pontosabban engem a kép zavar. De komolyan. Egy digitális nyomda akár hatezer forintot is elkérne érte ha végre felkasírozhatná egy habosított lapkára az egyébként egyszerűen megtervezett kis akciós szösszenetet. Tényleg nem érzik hogy ezzel nagyon komolyan degradálják az üzletet, és a vásárlók felé a tisztelet legapróbb jelét sem mutatják?? Hogy egy ilyen merchandising eszköz Felsőszegcső alsó polgármester-helyettesének felesége tulajdonában lévő kimért kannás ruhabutikjának salgópolcaira technokol rapidozva talán megbocsátható? De ott is csak esetleg?

A döntésem amúgy egyszerű. Ezekbe a boltokba nem költöm adózott forintjaim, mert ha ők ennyire semmibe vesznek, én sem nagyon tartom őket sokra.

Pedig ez trend. Természetesen mindenki hibás ha nem megy a bolt. Az állam, a mindenkori politika, az összes népcsoport, a gazdasági válság, a multik, a Plazák, és most hallottam, de magam sem tudom miért Tarokka Pálné, aki mindig nyitva hagyja a szemétledobó ajtaját. Ez a hozzáállás már csak konzervmeggy a Tesco fekete erdő szelet tetején. Hiszen nem kell profi weboldal, majd a Palika megcsinálja, ügyes gyerek,. Nem kellenek profi képek, majd a Palika megcsinálja, most kapott egy „tízmegapikszeleses” fényképezőgépet, rossz nem lehet. Szóval profi nem kell, csak profit. De azt a t-t nem adják ajándékba. Azért a vásárlókat el kell kényeztetni. El kell kaszálni derékban hogy levegyük őket a lábukról. Ki kell nyalni a tányérjukat mielőtt újabb adagot teszünk bele. Felkacaghatsz most kedves olvasó, de szerintem igenis ilyen apróságokkal kezdődik.

Ha lehet ennek a GigaFika posztnak nyertese, a fent leírt anomália csimborasszója mégis csak az az üzlet, mely kis hazánk jelenleg legfelkapottabb Fashion Streetjén, a „DeákFerencuccában” kínálja a kemény munkától görnyedt honpolgárok részére az akciós világmárkák meglehetősen széles választékát. (mellékelt ábra) A több százezer forintos termékek minimális árrése, valamint – megértem én – a rettentő bérleti díjak kiizadása után sajnos nem engedheti meg magának az üzlet hogy komoly összegeket, akár húsz, azaz 20 ezer forintot költsön négy nyomorult táblára. Nyilván nem nagy büntetés nekik hogy nem megyek hozzájuk. Pedig terveztem hogy a közeljövőben arcpirító gazdaságra teszek szert. Hogy ezeket a kis HUF-okat nem náluk költöm el, ez sanszos. Indoklás fentebb.

A K&H énhitel nevű szolgáltatásának, hitelajánlat csokrának reklámja nem szakított a táncolós vonallal. (A szereplők szétcsúsznak mint a tipusnápolyi) De már az elejétől próbálok rájönni hogy ki a célcsoport akkor most tulajdonképpen. Fiatalítani akarnak? De hát az egész nagyon kínos volt a fiatalok szemében már eddig is. Végeztem egy kis serény piackutatást – megkérdezéses, csak akiket ismerek, tehát sajnos erősen szűrt és kicsi a merítés – és nem találkoztam emberrel aki úgy érezte volna hogy tetszik neki, vagy neki szólt volna ez az egész „táncosgábor” kampány. Nekem egy kicsit olyan érzésem van, mintha megint az történne hogy kicsit idősebb marketingesek próbálnak a fiatalabb célközönségnek üzeneteket átadni Pedig ők is emlékezhetnének arra, mikor ők fiatalok voltak. Mennyit röhögtünk azokon a szánalmas kis próbálkozásokon amelyet a kivénhedt „diszkósztárok”  a feltámadásukba vetett hit által hajtva elővezettek. Egyszerűen nem érzik hogy nem beszélik a fiatalok nyelvét. A tegezés kevés.  Ezt tovább erősíti bennem a zene választása, mely talán a marketinges kolléga utolsó szabad nyári buliját idézi fel benne. De bármennyire is tökéletes és megdöbbentően jó számokat nyom Jamiroquai, azért ez még kevésnek bizonyul. Pont lejárt lemez, és közel tíz éves.

Az üzenet azért ne feledjük: rakd ide, rakd oda, rakd össze! ( Te jó ég? Mi lelte a szövegírót??? )  Nem kérdés, a GigaFika jár. Pedig pénz az volt rá. Igény is volna rá. Csak el kéne dönteni hogy kinek is szól ez most akkor. Az azért ténykérdés hogy mindenkinek nem lehet reklámot gyártani. (A honlapon minden korosztály mosolyogva képviselteti magát..lásd a mellékelt ábrát) Vagy akkor ilyen gagyi lesz mint ez.

Ez most egy ajánló, kritikának nem nevezném, hiszen semmi sem történik a bejegyzésben, Ha mégis továbbolvasol, megtudhatod azonban hová menj moziba, és mit nézz meg. Nesze:

Egyrészt van ez az ember, Anders Thomas Jensen, aki jelentős mennyiségben, de főleg minőségben járul hozzá a dán filmgyártás sikeréhez. Akár rendez, akár forgatja a könyvet, íróként, érdemes rá odafigyelni. Előszeretettel dolgozik Mads Mikkelsen-el, aki valószínűleg őrült, de nagyon jó színész, ez tényszerű. Aki eddig eljutott az olvasásban, az már érzi, itt és most csak giga jön, a fika elmarad. Mert ez a film JÓ! Először az Ádám almáit láttam tőlük, és azt kell hogy mondjam hogy nem bántam meg hogy kicsit visszautaztam az időben, és most megnéztem a két évvel korábban forgatott filmet is. Nem annyira kerek, és nincs annyira lesorjázva még mint a címben említett másik remekmű, de mindenkinek ajánlom. Aki teheti, irány a mozi, borzongjatok, nevessetek, érezzétek magatokat furán, megéri. Kicsit támogassuk ráadásul a Cirkót és a Kinót, mind a két helynek van hangulata.

Valami nem stimmel. Mint amikor új kapcsolatba lép az ember, óhatatlanul összehasonlítja az előzővel a nőt/pasit. Igaz, az ember legtöbb esetben szimpátia alapján közeledik a másikhoz, márpedig én akárhogy közeledem, nem nagyon találok szimpatikus embert a Megasztár új szériájában. Hogy lesz ez? Ahogy olvasom, küzdenek is a nézettségi számokkal mint kantacskó a németjuhász szukával. Ágaskodni, akarni kevés. Igaz az akarat látszik. Most talán nagyon is. Nem tudom megszeretni őket, és nem tudok mit kezdeni a zsűrivel sem. Friderikusz legalább jól hozza a rá kiosztott „őszinténmegmondomgázvagy” szerepet. Mivel Eszenyi Enikőt kedvelem, itt és most nem bántom – ezért jó egy ilyen blog, senki sem kérheti számon a kiegyensúlyozottságot rajtam – talán csak valaki megmondhatná mi szüksége volt erre a cirkuszra? Nem érzett rá már idejében  hogy ez már nem az a műsor, talán nem is lehet az, amelyek az elődök voltak?

Makány Márta stylist teljesítménye szánalmas, semmi köze nincs 2008 és a POP találkozásához, sem a kiválasztott dalokhoz, sem pedig az előadó személyiségéhez. A szinpadi mozgás, tánc, különösen a közös produkciókban idézi az előző rendszert. Mondjuk az eddig is nagyon gáz volt, jár neki az örökös GigaFika jelző.

Till Atilla hozza amit hoznia kell, azért ha valaki tehetséges, azt nehéz elnyomni, elrontani, egyszerűen jól áll neki, jól csinálja. Mondjuk az is nagyon gáz hogy ennek az embernek ez a csatorna a BigBrothert és ezt a szériát tudta adni. Ezen is érdemes lenne elgondolkozni…Nyilván a pénz az pénz...

Nem szabad elfelejtenünk, ez a széria is alapjaiban a pénzről szól. A kereskedelmi televíziózás már csak ilyen.

Bizony most már nincs ház mint főbb nyeremény, helyette egy koreai autó kacsintgat a sarokban. El sem hittem hogy tényleg bemondják: a legkisebb motorral, és a legalapabb felszereléssel. Ki érti ezt? Maximális GigaFika! A pasik kilencven százaléka ha rászánja magát hogy virágot vegyen, ritkán nyúl bele a drágább rózsafajtákba. De azért sosem úgy adja oda, hogy tessék ez volt a legolcsóbb mert el volt nyílva....a kommunikáció legalja.

Az énekesekről majd később, hiszen még alig küzdöttek. A GigaFika visszatér még a témára!

Szólnak a fanfárok, és gyűlnek a könnyek, igen ez itt a GigaFika blog első bejegyzése. Mire lehet számítani? Töménytelen kellemetlen posztra a minket körülvevő hihetetlen és megdöbbentő igénytelenségről. Tobzódunk majd a  sztárok, filmek, különböző művészeti alkotások, vagy éppen a profitorientált világ szánalmas kreatúráiban. És mennyire nem lesz nehéz dolgunk. A nem létező izlésrendőrség "teljesképzavar" kosztümjét öltjük magukra, és odamondjuk, mert jól esik, és valakinek meg kell tennie. Mi sem tudjuk jobban, szebben, de olyan jó érzés. Ti meg gyertek és Fikázzatok tovább, minket, egymást!

Fika az egész világ!